WEBKAMERA TÁVCSŐVÉGEN

By Agócs László alias Stella_209

Ózd Kisamerika sor 14.

Email: lagocsstella@gmail.com

 

2008-09-14

 

Nos, én jelenleg egy webkamerát idomítok az APO-m fókuszsíkjához. Szerencsére a barátom rendelkezik otthon esztergapaddal - ha nem is szívesen, de néha rábeszélhető - így barkácsolt nekem egy webkamera illesztést. Csak úgy nagy lazán az ajtóban szétkapta a webkamerámat és a belsejét már vitte is. Én meg ott álltam bambán, kezemben a webkamera elárvult héjával egy lencsével meg egy csavarral.
Másnap hozta alucsőbe szerelve.

 



Fasza! Már este rá is szereltem a csőre és még világosban élességet állítottam egy távoli gyárépület tetején lévő antennára. Az oldalán volt egy kis parabola tányér, szép élesen.
Csak az lepett meg, hogy szabad szemmel még csak nem is láttam. Elő a kétcsövűt, megkukkantom, még akkor is keresgélnem kellett azt a kis bizbaszt. Hihetetlen!
Ahogy ott bambulok - a sötétedésre várva - látom a laptopom monitorán, hogy varjúk szállnak az antenna kábeleire. Egyre érdekesebb lett. De nem csak a varjúk látszottak, henem olyan volt mintha 2 méterről bámúlná az ember, szóval csőre, lába, szeme. Minden mutat a műszer.


Megjegyzem az antenna, kb. 400-500 m-re van, a webkamerám meg nem ám egy spéci darab: Genius VideoCam Look, amolyan olcsó bóvli. Mit ad isten a csöve pontosan illett a LOMO mikroszkópomba is, úgyhogy mikrofotózhatok is.


Jön az este: első a telihold. Vakító korong! Le kellett az optikát blendéznem és némi hangolgatás után a CMOS chip magához tért az iménti fényözön okozta első megrázkódtatásából és kezdett valami derengeni. Laptop távcső mellett, hogy elérhessem az élességállító gombot és a monitort is láthassam. Kisvártatva - hamis szines Holdképek után - valahogy sikerült eltalálnom és meglepetésemre előtüntek a peremi kráterek központi csúcsostól. Ennek ellenére nem valami jó egy webkamera képdinamikája: amikor a kráterek szépen, élesen kibontakoznak, akkor a holdfelület vakítóan beégett.
Na, de sebaj, úgysem ez volt a cél, hanem az: autoguiding. Az a lényeg, hogy lássa a vezetőcsillagokat.

Meg kellett határoznom a határmagnitudót. Nem olyan könnyű ám ezzel a mákszem kis chip-el meglelni valamit. A mechanikát nagy gyorsan betanítottam. Vizuálisan minden benne is volt az okulárban, nem űgy a helyére felillesztett webkamera látómezejében. Tudnillik, az okulárom kb. 2 holdátmérőt is befog, a webkamera CMOS-a meg kb 1/3-ad holdtányért.
Ebben az az örömhír, hogy 'kutya jó' a felbontás, a rossz hír meg az, hogy kicsi a látómező.,
Irány a Vega. Kis ide-oda navigálgatás után meg is lett. Szép nagy fényes pötty a monitoron. Így kitapasztaltam, hogy a goto amikor beállít egy objektumot mely irányokban kell még terelgetnem a navigációs gombokkal, hogy a kamera látóterébe keveredjen. Némi bíbelődés után jöttek a kettősök. Epszilon LYR szépen messze egymástól jól láthatóan. Zéta LYR, béta LYR szép kettős csillagok, remekül bontva, jobb mint okulárban.
Az Albireó-t már kimentettem. A képet mellékeltem.
A béta LYR társcsillaga 7.2 mg, de ő már nem folytonos fénnyel jelent meg a fő csillag mellett, hanem csak fel-felvillant időnként. Ebből arra következtetek, hogy kb. ez a határmagnitudó: 7.2 mg.
Viszonyt vezetéshez kb. 7.0 mg a határ. Gondolom egy CCD chipesnél (Sony SPC900NC) még egy magnitudóval lejebb lehetne menni.

 

Egy tesztfotó: Albireó gyönyörű kettőscsillag. A képet egy Jascap nevű képlopóval metszettem ki a Guidemaster program képfelöletéről.

 

 

Vissza a főoldalra